1896 - I. nyári olimpiai játékok

Az olimpiai eszme újjáélesztésével már régóta próbálkoztak.

Bár a modern olimpiai játékok újjászületése a 19. század közepén kezdődött, már korábban is (a 17. században) rendeztek az olimpiára emlékeztető sporteseményeket.

A 17. században Angliában, majd Franciaországban a forradalom alatt, 1796-tól rendeztek „olimpiai” játékokat és itt vezették be először a métert, mint mértékegységet.

A 19. században angliában olimpiai fesztiválokat tartottak, amely 1821-ben függetlenné vált.

1859-től Görögországban Pánhellén Játékokat rendeztek és ezért 1869-ben újjáépítették márványból az ókori athéni stadiont.

1880-as években egy francia báró Pierre de Coubertin elhatározta, hogy újraéleszti az ókori „olimpiai” játékokat, ahol minden nemzet részt vehet.

1894. június 23-án egy tanácskozáson 13 ország 49 sportszövetségének képviselőivel együtt megalakították a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot (NOB)-ot. A vezetőségbe beválasztották Kemény Ferencet is aki így az ötkarikás mozgalom alapítóinak egyike lett. A társaság fogalmazta meg az Olimpiai Chartát, amelynek alapelvei ma is érvényesek.

Elhatározták, hogy az első olimpiát 1896-ban Athénban, a másodikat 1900-ban Párizsban rendezzék meg, a későbbiekben pedig mindig más-más ország lesz a házigazda.

Az ókori görögök hagyományát folytatva, az olimpiákat 1896-ban indították újra, Görögországban. 2004-ben ismét a görög főváros, Athén rendezte az olimpiát.

Az athéni játékok megrendezése a pénzhiány miatt sokáig bizonytalan volt, végül egy Egyiptomban élő gazdag görög kereskedő adománya segített. Ebből építették át az i.e. 33-ban épített athéni stadiont, ahol a játékokat a görögök nemzeti ünnepén, 1896. április 5-én I. György görög király nyitotta meg, amelyet közel 60 ezren tekintették meg, a 70 ezer nézőt befogadó átépített létesítményben.

Az első olimpián csak férfiak indulhattak. Későn postázták ki a meghívókat. A 200 méteres futást nem tudták megrendezni a szűk kanyarok miatt, az 500 méteres úszást a fagyos tengervízben nem kimért, hanem csak megsaccolt távolság útján rendezték meg.

Sokan azt hiszik, hogy ha az atlétikában valami ókori versenyszám, akkor az a maratoni futás. Pedig ezt Coubertin közvetlen munkatársa, az antikvitás neves tudósa, Michael Bréal (1832–1915) francia akadémikus javasolta a NOB-nak, illetve az első olimpia rendezőinek, hogy az ókori tradíciók és a görögök tiszteletére vegyék be az atlétikai versenyek közé a maratoni futást, mégpedig az eredeti útvonalon. Ez az „eredeti" terep a Marathón és az Athén közötti, 40 km-es távolság, amelyen állítólag a maratoni csata győzelmi hírét vivő katona futott.

Addig ekkora távú futóversenyt még nem rendeztek és ezért túl sokan nem jelentkeztek ekkora táv megtételére, míg egy női atléta teljesítette a kiírt távot, többen is jelentkeztek az első maratoni futásra a megújult első nyári olimpiai játékokon.

Athénban 13 ország (a rendező görögökön kívül Nagy-Britannia, az Osztrák-Magyar Monarchia, Németország, Olaszország, Franciaország, Nagy-Britannia, Dánia, Svájc, Bulgária, Svédország, az Egyesült Államok, Ausztrália és Chile) 295 férfi sportolója állt rajthoz 9 sportág (atlétika, torna, birkózás, vívás, kerékpározás, lövészet, úszás, tenisz, súlyemelés) 43 versenyszámában.

Törökország a görögökkel való ellenséges viszonya miatt maradt távol az első játékoktól.

Az első versenyszám a 100 méteres síkfutás első előfutama volt, amelyben Szokolyi Alajos indult az 1-es rajtszámmal. A döntőben harmadik lett, az az elméletileg ő az első olimpiai érmesünk, ám Athénban a harmadik helyezettek nem kaptak érmet... S Szokolyi balszerencséje ebben még nem merült ki. A sokoldalú atléta legjobb száma a 110 méteres gátfutás volt, s ha az elődöntőben, vezető helyen nem esik el az utolsó gátban, akkor talán nem Hajós Alfréd, hanem ő lenne az első olimpiai bajnokunk.

Az újkori olimpiák első bajnoka az amerikai James B. Connolly lett, aki a nyitónapon nyerte meg a hármasugrást. Az első magyar aranyérmet Hajós Alfréd szerezte, aki a 100 méteres és 1200 méteres gyorsúszásban is győzött.

A görögök számára a legnagyobb sportsiker honfitársuk, Szpiridon Luisz győzelme volt a maratoni futásban. Amíg Louis a mennybe, a harmadikként célba érkező honfitársa, Belokas "pokolra" jutott. Kiderült, hogy a táv egy részét kocsin tette meg, így utólag kizárták - ez volt az újkori olimpiák első óvása -, mi több, letépték róla a kék-fehér színű görög nemzeti mezt. Így lett utólag harmadik a negyedik helyről előrelépő Kellner Gyula, akit György király egy aranyórával engesztelt ki.

Az egyes számok győztesei ezüstérmet, oklevelet és olajfalevél koszorút, a második helyezettek rézérmet és babér koszorút kaptak, a harmadik helyen végzettek “üres kézzel” távoztak. A mai arany-, ezüst- és bronz érmeket csak 1904-től adják át.

Athén, az első újkori játékok városa 2004-ben a 28. nyári olimpiai játékokat is meg rendezhette. A NOB tizenhat alapító tagjának nevét az első újkori olimpia színhelyén, az athéni stadionban márványba vésték.

1896 - I. nyári olimpiai játékok - Athén Görögország

14 nemzet 241 sportoló (csak férfiak), 9 sportág, 43 versenyszám

Megnyitóünnepség: 1896. április 6.

Záróünnepség: 1896. április 15.

Éremtáblázat

Magyar mérleg

Az olimpiai eszme újjáélesztésével már régóta próbálkoztak.