Gerelyhajítás

A gerelyhajítás az atlétikai versenyek egyik önálló versenyszáma, amely azonban szerepel az összetett atlétikai számokban is (például tízpróba, hétpróba). Olimpiai szám. Szabályait a Nemzetközi Atlétikai Szövetség határozza meg.

A gerely:

A gerely vas-, vagy acélhegyű rúd. Férfi Versenyeken hossza legalább 260 centiméter, tömege 800 gramm, hegyes vége és súlypontja között legalább 90 cm, legfeljebb 110 cm hosszú. Súlypontja körül 16 cm hosszú körkötés szükséges. A női gerely hossza legalább 220 cm, tömege 600 g, hegyes végétől súlypontjáig legalább 80 cm, legfeljebb 95 cm, kötése 15 cm hosszú.

Kijelölt pályán a versenyző nekifut, ezzel lendületet szerez, és a határvonal előtt elengedi a gerelyt, ami így tovább száll, majd bele fúródik a földbe. Ellentétben más dobószámokkal (például diszkoszvetés, kalapácsvetés), a szokatlan dobástechnikákat a szabályok a gerelyhajításban nem engedélyezik.

A gerelyhajítás eredményességét befolyásoló összetevői

A testi adottságok szempontjából a szer könnyű súlya miatt nem szükséges, hogy a dobó nagyobb testsúllyal rendelkezzék. Alkalmasabb a nyúlánk, magas termet. Előnyt jelent a széles, erős vállöv, a hosszú kar, az ízületi lazaság és mozgékonyság. A jó gerelyhajítónak, a futó és a dobó mozdulatok gyors végrehajtásához egyaránt rendelkezni kell reagálási,

• mozdulatok,
• mozgás,
• vágta gyorsasággal,
• robbanékony,
• gyors erõvel,
• ún. dobó gyorsasággal.

A dobások többszöri végrehajtásához magas fokú állóképesség ún. dobó állóképesség szükséges.

A mozgások gazdaságos összekapcsolásához ügyesség, mozgásérzékelés, ritmus és térérzékelés szükséges.

A képességek, készségek érvényesítése sokoldalú pszichikai tulajdonságokkal növelhetõ.

A gerelyhajító teljesítményét, a dobás távolságát - a ferdehajítás útképletével igazolva, - jelentős mértékben meghatározza a kihajítás kezdõsebessége, mivel az négyzetesen ható tényező.

A gerelyhajítás távolságát lényegesen befolyásolja a szer alakja és azok az aerodinamika tényezők, melyek a szer alakja miatt a dobásoknál működnek.

1. A gerely alakjánál fogva alkalmas a repülésre, navigálásra és a közegellenállás legyõzésére.
2. Kihajításkor, helyes állásszög esetén, a kar, kézfej és az ujjak mozgása, a gerely hosszúsági tengelye körül forgó mozgást hoznak létre.
3. Kirepülés után a gerely súlypontjára a gravitáció hat. A légellenállás eredõje a súlypont mögé esik. Ezáltal forgató nyomaték keletkezik a súlypont körül. Ez billenti lefelé vagy felfelé a gerelyt.
4. Ellenszél esetén, a gerely mozgás irányával szemben áramló szél, a szer sebességének nagyságának megfelelõen növeli a szer felhajtó erejét.
5. A hátszél a lendületszerzés szakasza alatt segítõ tényezõként szerepel. Ezáltal a levegõ emelő hatása kisebb lesz. A hátszél esetén ezért kell a kidobás szögét emelni.
6. A gerely röppályája ballisztikus görbét mutat, ahol a gerely konstrukciója és a külsõ feltételek hatása következtében a felszálló és a leszálló ág nem egyforma.

A gerelyhajítás technikája

A gerely fogása

Cél: a gerely biztos fogásával az ujjak hajító erejének a kihasználása. A gerely fogásnak többféle módja ismeretes. Jelenleg az úgynevezett "Jarvinen" fogás a legelterjedtebb. E fogásmód biztosítja a legjobban hajításkor a legerõsebb ujjak együttes munkáját, és a gerely irányítását.

A gerely fogása a kötésnél történik, a fölfelé fordított, enyhén hajlított tenyér vájulatában (hegedűt fogó kézfejre emlékeztet). A középsõ és a hüvelykujj a kötés végénél egymással szemben ráfonódnak a gerelyre. A mutatóujj oldalról támasztva biztosítja a két ujj fogását. A gyűrűs és a kisujj a kötést fogják.

A gerely tartása, hordmódja

Cél: elősegíteni a gerely megfelelő tartásával a lendületes nekifutást, és a gerely könnyű irányításával a kidobás elõkészítését. A gerely tartása a váll övezetben ne váltson ki felesleges izomfeszülést, elmerevedést. A halánték magasságában kell tartani úgy, hogy a gerely hegye rézsutosan elöre, kissé lefelé befelé irányuljon.