Kalapácsvetés

A kalapácsvetés az atlétika egyik dobószámok versenyszáma.

Története

A mai modern kalapácsvetés a görögök testkultúrájában ugyan nem, de más ókori népeknél (pl. a skótok és írek) jelen volt a mágikus vetélkedés vagy harci kiképzés egyik formájaként. Az 1800-as években Angliában már elfogadott versenyszám, ekkor még egy vonal mögül, helyből dobták el a versenyzők a szert.

A kalapácsvetés 1900-ban lett olimpiai versenyszám. Az első bajnok John Jesus Flanagan volt, akinek még két alkalommal (1904, 1908)-ban sikerült ezt a címet megszereznie.

A női kalapácsvetést csak 1997-től vette fel az IAAF a világbajnokság versenyszámai közé.

A magyar bajnokságon először 1937-ben szerepelt versenyszámként a kalapácsvetés, ezen Kemény Gábor diadalmaskodott.

Szabályai

A kalapácsvető a perdület állandóságát használja ki, így a lehető legmesszebbre dobva a kalapácsot. Eldobás után a dobókörből hátul kell kilépni. Ha a dobás után vagy közben máshol lép ki a versenyző, a dobás érvénytelennek fog számítani.