Magasugrás

A magasugrás atlétikai versenyszám, amelyben a versenyzőknek egy vízszintes léc felett kell átugraniuk anélkül, hogy levernék azt, majd egy szivacsmedencébe érkeznek. A technika négy fő részből áll: nekifutás, felugrás, lécvétel (légmunka) és leérkezés. Napjainkban a legelterjedtebb technika a háton átforduló "flop"-stílus.

A magasugrás technikai elemei:

• Nekifutás: J-alakú ívben történik, amely sebességet és a felugráshoz szükséges centripetális erőt biztosítja.
• Felugrás: A lécnek háttal, a léctől távolabbi lábról történő erőteljes elrugaszkodás, miközben a lendítőláb és a karok segítenek a magasság elérésében.
• Lécvétel (Légmunka): A flop technika esetén a hátrahajlás (híd), majd a csípő átemelése után a lábak lendítése a léc felett.
• Leérkezés: A versenyző a hátára vagy vállára érkezik a szivacsmatracra.

Versenyzési szabályok és felszerelés:

• Léc és állvány: A két állvány között 3,09–4,52 m hosszú lécet helyeznek el.
• Leérkezési hely: Egy minimum 1,3 m magas habszivacsdomb.
• Szabályok: A versenyzők 3 kísérletet kapnak minden magasságon. A léc leverése érvénytelen kísérletnek számít. Három egymást követő rontás esetén a versenyző kiesik.
• Mérés: A mérés a léc legalsó pontján történik.

Történeti és egyéb technikák:

A korábbi technikák közé tartozott az ollózó, a hasmánt (straddle) és a guruló ugrás, de ma már a flop a legnépszerűbb.