Maraton

A maraton 42 195 méter távú futóverseny. A táv teljesítése sokak szerint emberfeletti teljesítményt jelent, ezért e sportág a kitartás egyik szimbólumává vált.

A modern olimpiai játékok hagyományosan a maratoni futással zárulnak, ahol a futók az olimpiai stadionba érkeznek. Az 1896-os és a 2004-es athéni olimpiákon a versenyt az eredeti helyszínen, Marathón és Athén között rendezték.

A név eredete

A maraton név Pheidippidész egy görög katona legendájához kapcsolódik.

1. A közismert legenda szerint Pheidippidész, ókori görög futár közel 40 km-t futott Marathon városából Athénba, amelynek távja 36,7 km, hogy bejelentse a perzsák feletti aratott görög győzelmet – majd a kimerültségtől a helyszínen összeesett és meghalt.

   A legenda szerint a görögök azzal tisztelegtek a hősies hírnök előtt, hogy az ókori olimpiai játékokhoz hozzáadták a „maratont” mint versenyszámot.

2. Egy másik változat egy Pheidippidész nevű ókori görög, aki hírnökként dolgozott a perzsák elleni háború idején, i. e. 490-ben. Az ókori történész, Hérodotosz szerint Pheidippidész valóban lefutotta a híressé vált távot, azonban nem a marathoni csata győzelmét hirdette, hanem csapatokat próbált összegyűjteni, hogy segítsen visszaverni a perzsákat. Hérodotosz elbeszélése alapján, Pheidippidész 36 óra alatt 246 km-t futott oda-vissza Athén és Spárta között.

   Terve sikeresnek bizonyult, és végül az athéniak győztek, visszaverve a perzsákat. De hihetetlen sportteljesítménye ellenére Pheidippidészről nem maradt fenn feljegyzés, miszerint hírt adott volna a győzelemről, vagy arról, hogy utána meghalt volna. A források ellentmondanak még abban is, hogy a hírnök neve valóban Pheidippidész volt-e?

   Kr. u. 347-ben Plutarkhosz feljegyezte, hogy „ a legtöbben azt mondják, hogy Euklész volt az, aki a csatából forró páncélban futva… csak annyit tudott mondani: „ Légy boldog! Győztünk! ”, és azonnal elhalálozott ”.

A maratoni győzelmet bejelentő Pheidippidész legendája úgy tűnik, több mint ezer évvel később, a 19. században keletkezett, amikor Robert Browning megírta népszerű versét, amelyben a futár Athénba futott, kijelentette: „ Örüljetek, győztünk! ”, majd meghalt.

Az ókori olimpián azonban ez a legenda nem eredményezte új versenyszám bevezetését. Bár voltak gyalogos futóversenyek, ezek csak rövidebb, az athéni stadion hosszával meghatározott lépésszámúak voltak.

A leghosszabb verseny így mindössze 24 stadionnyi, azaz körülbelül 4,58 km-es táv volt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy könnyűek lettek volna, a futók ugyanis 60 kilós páncélba voltak öltözve.

Sokan azt hiszik, hogy ha az atlétikában valami ókori versenyszám, akkor az feltétlenül a maratoni futás. Pedig ez legújabb kori „képződmény". Coubertin közvetlen munkatársa, az antikvitás neves tudósa, Michael Bréal (1832–1915) francia akadémikus javasolta a NOB-nak, illetve az első olimpia rendezőinek, hogy az ókori tradíciók és a görögök szabadságharcai tiszteletére vegyék be az atlétikai versenyek közé a maratoni futást, mégpedig az eredeti útvonalon. Ez az „eredeti" terep a Marathón és az Athén közötti, 40 km-es távolság, amelyen állítólag a maratoni csata győzelmi hírét vivő katona futott.

A szervezők lelkesedtek az ötletért, és az 1896-os athéni nyári játékokon meg is rendezték. A versenyszámot Spiridon Louis görög atléta nyerte. A görögök mesés díjakat ajánlottak fel, amennyiben görög nyeri az első maratonit. Ókori mintára a győztest ingyen ellátta volna a város élete végéig étellel, itallal, ruhával, de még borotválkozása is ingyen lett volna. Természetesen a legbőkezűbb ajánlat a világ leggazdagabb görögjétől, a stadionépítő Averofftól jött: 1 millió aranydrachma és a lánya keze.

Viszont egészen az 1908-as londoni olimpiáig nem volt egységes a táv, 40 km és 40,260 km között váltakozott a versenytáv.

Az 1908-as londoni olimpiára 42 km-re növelték a maratoni távot, mert pontosan ennyi volt a távolság a Windsor kastély és a White-City Stadion között. A kastély volt a rajt helyen, és a stadionban volt a befutó.

Viszont Alexandra királyné szerette volna, hogy a futók a királyi díszpáholy előtt érjenek célba, ezért 195 méterrel meg kellett még toldani, és így lett 42,195 km. Érthető, hiszen egyszerűbb a távhoz hozzáadni még néhány métert, ahelyett, hogy a páholyt kelljen arrébb vinni.

Egyébként még ekkor sem volt hivatalos a 42,195 km-es táv, csak később, 1921-ben fogadta el hivatalosnak a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF).