Biliárd

A biliárd egy játékcsoport összefoglaló neve, melyben két ember vagy két csapat játszik egymás ellen. Golyókat kell egy keretezett asztalon, farudak (úgynevezett dákók) segítségével lökni. A játékos csak a fehér golyót lökheti meg a dákóval. A golyók manapság túlnyomórészt fenolgyantából készülnek, ilyen pl. az aramith.

A biliárdnak hosszú és gazdag történelme van. Kb. 35 fajtáját lehet megkülönböztetni. A francia bille szó golyót, ill. labdát jelent.

A legtöbb, a biliárd eredetével foglalkozó mai elmélet más labdajátékokkal, pl. a krikettel, a krokettel, ill. a golffal való kapcsolatra utal. A 13. századtól találhatóak utalások olyan labdásjátékokra, amelyeket a szabadban játszottak és melyeknél a labdát egy ütővel vagy bottal ütötték meg. Azért, hogy olyan helyeken is játszani lehessen, ahol többnyire rossz az időjárás, egyre inkább zárt helyeken folytatták, végül egy asztalon. Ugyan a játéktér így jelentősen kisebb lett, a játék alapjaiban ugyanaz maradt. Azért, hogy a labdák ne essenek le az asztalról, a szélekre keretet erősítettek. Az asztalon játszott labdajátékok ezen kezdeti formái fel voltak szerelve különböző bonyolító tényezőkkel, mint pl. kapuk, ívek, kúpok, és lyukak, a labdákat pedig az ütő vastag végével ütötték meg, hasonlóan a mai jégkoronghoz. Nincs egyértelműen tisztázva, hogy a játék Franciaországból vagy Nagy-Britanniából származik. Egy biliárdasztal egyik legkorábbi leírása szerint viszont a francia XI. Lajos király egy ilyen asztalt Henri de Vigne asztalosmestertől vásárolt 1470-ben.

A 16. század közepétől a biliárdjáték Európa számos uralkodóházában jelen volt és a társasági élet szerves részét képezte. A hagyomány szerint a játékot Stuart Mária skót királynő és IX. Károly francia király is ismerte.

A 16. század végén a spanyolokkal az első biliárdasztalok elérték Amerikát is.

A 17. század vége felé egyre inkább a játékhoz használt rúd vékonyabbik végét kezdték használni a labdák mozgatásához, ezzel a dákó fokozatosan elnyerte mai formáját.

A 18. században a játék fejlődése két irányban haladt. Mialatt legkésőbb az 1780-as évektől a forradalom szellemében Franciaországban eltűnt minden "akadály", így az asztalról a zsebek is, létrejött a mai Carambolage, addig Angliában a lyukbiliárd továbbfejlesztése révén az angol biliárd. James Beaufort „An Epitome of Hoyle“ c. könyvében (1791) a "Carambole" fogalmát is megemlíti, akárcsak egy vörös golyó használatát egy három golyóval játszott verzióban.

1807-ben a francia Francois Mingaud egy bőrdarabot helyezett el a dákó végén, mely révén forgatóütések is lehetővé váltak, a 19. század ipari forradalma idején a biliárdjáték gyors fejlődést ért el. A bőr véget speciális biliárd kréta kifejlesztése követte, hogy a dákó labdán való csúszását elkerüljék.

1827-ben John Thurston angol asztalos mutatott be először biliárdasztalt pala játéktérrel az addig használt fa helyett, ezzel a labda futása sokkal simábbá vált. A zsebeknél is újítást vezetett be. Addig különböző anyagokat használtak a fa alap befedésére, mint pl. vászon, lószőr, állatbőrök.

1835-ben Thurston mutatta be az első zsebet kaucsuk belsővel. Az anyag hőmérsékletfüggését állandó fűtéssel, ill. hűtéssel próbálták csillapítani. 1845-ben jelentette be Thurston a végső megoldás szabadalmaztatását, ekkortól az 1839-ben Charles Goodyear által feltalált vulkanizált kaucsukot használta. Eközben a biliárdgolyók már szinte mindenütt elefántcsontból készültek, melyre a korábbi fát cserélték.

Technikai fejlesztésekkel, szabályok kialakításával, továbbá a játék pénzügyi dimenziójának felfedezésével 1850-től alakultak meg az első játékosszervezetek és jöttek létre az első bajnokságok, mely folyamat Angliában már a 19. század elején beindult. A kihívásos meccs később is (főleg a profiknál) kihagyhatatlan és kedvelt elem maradt.

Kb. 1880-ra a játék minden ma ismert formájának alapjai kialakultak.

Miközben az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában a kezdeményezések elsősorban a profik részéről indultak, kontinentális Európában a biliárdot amatőr szinten űzték, ezt a francia forradalom és az újra megélt olimpiai szellem befolyása is áthatotta. Mindenekelőtt karambolban voltak mind európai profik, mind pedig sok amerikai amatőr.

Az anyagok terén a 19. sz. végén még egy komoly változás ment végbe, a golyókat elefántcsont helyett mesterséges gyantából kezdték előállítani. Az artisztikus biliárd kivételével a golyókat manapság kizárólag fenol gyantából készítik.

A karambol egy verziójában 1903-ban Párizsban megrendezett amatőr világbajnokság számít az első, kontinentális Európában megrendezett komoly rendezvénynek. Az első világháború és a karambol ezzel járó európai holtpontja leállította a tengerentúli versenyzőkkel lebonyolított találkozókat. A biliárd időközben már Ázsiában is elterjedőben volt, főleg Japánból utaztak háromfalas karambol játékosok a 20. század elején Amerikába, később Európába is.

A vasfüggöny eltűnésével mindenekelőtt a pool és a snooker talált magának utat Kelet- és Közép-Európába és azóta egyre több követőjük van. A globalizációnak köszönhetően a biliárd ma már a világ minden részén jelen van, világ-, kontinentális- és nemzeti szintű szövetségekkel.

A biliárd 1998. február 5. óta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által elismert sportág, de nem az olimpiai program része. A biliárdsportok világszervezetét (WCBS) az ARISF (Association of Recognized International Sports Federations) képviseli az olimpiai programba való felvételért folyó tárgyalásokon.

Hazánkban a poolbiliárd a ’80-as évek elején vált igazán népszerűvé. Eleinte biliárdklubokban, napjainkban már kiskocsmákban is és nagy (több asztalos) klubokban, termekben is hódít a Pool Biliárd "magyarított" változata.

Az amatőr változat alapjaiban az eredeti szabályokat követi, de az évtizedek során konkrét eltérő szabályrendszer alakult ki a hivatalos szabályzattal szemben, ami sajnos nem a játék gördülékenységét segíti elő, hanem sokkal inkább a "minél tovább az asztalnál maradás"-t egy játékon belül, ahol több szerepe van a logikának és a szerencsének. Bár a hivatalos az “MBSZ” által kiadott szabályoktól sok esetben eltér, a hétköznapokban ezt a játékot jóval többen játszák mint az eredetit, mivel az amatőr játékosok csak "szájhagyomány" útján hallják a szabályokat az idősebbektől az helyett, hogy az interneten kicsit is utána néznének a versenyszabályoknak.

Az is baj, hogy helytől függően a szabályok változhatnak (városonként, kocsmánként, biliárd klubonként). Vitás esetekben előfordult nem egyszer, hogy a játékosok összevesznek, mert ahol korábban játszották a játékot, ott más szabályok szerint történt. Ebben sajnos nem mindig a logikus okokat, magyarázatokat kell alapul venni.

A kocsmai (nem hivatalos versenyszabály) játék menete:

Cél a saját célcsoportnak (teli vagy csíkos) megfelelő színű golyók bármelyik lyukba való bejuttatása. A játékos saját golyói a játék során bármely más golyóval ütközhetnek. Lényeg, hogy a fehér golyó a lökés után először a játékos saját csoportjának golyóját érintse. Ehhez a falak bármelyike (akár egymás után többször is) mandinerként felhasználható.