|
|
|
Született: 1946. január 13. Battonya éves
|
|
Kétszeres olimpikon (1972, München, 80 kg; 1976, Montreal, 93 kg), Európa-bajnoki bronzérmes (1972, Voorburg, 80 kg), négyszeres Európa-bajnoki 5. helyezés (1967, Róma, 80 kg; 1968, Lausanne, 80 kg; 1969, Oostende, 80 kg; 1970, Kelet-Berlin, 80 kg), Junior Európa-bajnok, Tízszeres magyar bajnok, magyar cselgáncsozó, edző. Szegeden a testnevelő tanára cselgáncsedző volt, aki rávette legalább egy edzésre nézzen le. Lement, aztán ahogy az lenni szokott, ott ragadt. Utána már nem „emberevő” sportnak, hanem a legszebb sportágnak tartotta a cselgáncsot (JUDO-t).
Szerinte: Tizenhat esztendősen kezdett dzsúdózni, tehetségét pedig már egy-két éven belül komoly eredmények igazolták: megnyerte az országos ifjúsági bajnokságot, a felnőtt mezőnyben pedig a vidékbajnokság aranyérmével tette le a névjegyét. Háromszor ismételte meg 1967-es sikereit, Lausanne-ban, Oostendében és Kelet-Berlinben is Európa-bajnoki ötödik lett. Legnagyobb sikereit 1972-ben érte el. Bronzérmet szerzett a voorburgi Európa-bajnokságon, karnyújtásnyira volt a nagyobb sikertől Hollandiában. Sorra győzte le riválisait, a holland van Polaent és az NDK-beli Lockot is, így csoportdöntőt vívhatott a szovjet Gogolaurival. Egy remek bokadobással kezdett, de az előnyt már nem tudta megőrizni, egy rossz mozdulattól pillanatok alatt diónyi daganat mutatkozott a bokáján. Az elszalasztott győzelem után az elődöntőbe jutásért az NSZK-beli Pütz várt rá, akit – a holland orvosok segítségével lefagyasztott bokával – látványos dobásokkal győzött le. Ezzel a bronzérem biztossá vált, az orvosok pedig gyakorlatilag megtiltották neki, hogy sérülten kiálljon az elődöntőre. Ipacs László láthatóan beletörődött, hogy visszalép. Aztán a mérkőzés előtt negyedórával szó nélkül fáslizni kezdte a lábát, dzsudogiba öltözött és kiment a tatamira. Egy süllyesztett válldobással vereséget szenvedett. A versenysporttal 1977-ben szakított – de csak dzsúdósként. Korábbi edzői – Csaba Béla, Nádai Pál, Galla Ferenc, Andrássy László, Kovács Ákos és Horváth István – nyomdokaiba lépett, újpesti edzőként olyan sikeres sportolókat készített fel, mint Szabó Ferenc, Szepesi István, Fogarasi Dénes, Bujkó Tamás vagy Kosztolánczy György. A negyedik danos dzsúdómester 1986-ban fejezte be az edzősködést. A „civil” életben dolgozott testnevelőként a Rendőrtiszti Főiskolán, volt tanszékvezető-helyettes, önvédelmi oktató, lőkiképző, szakíró is, ő volt a Független Rendőr-szakszervezetet alapítója. Családjában mindenki aktívan sportolt, fiait a kajak-kenuból ismerhetjük. TanulmányaiSzegeden építőipari technikumot végzett, 1976-ban a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán testnevelő tanári oklevelet, 1982-ben a Testnevelési Főiskolán cselgáncs szakedzői végzettséget szerzett, 1999-ben pedig a Janus Pannonius Tudományegyetem Természettudományi Karán testnevelő tanári diplomát vehetett át. |
|
Magassága: 183 cm Versenyszám: 80 kg |
|
Egyesületei:
|
|
Főbb eredményei
|
|||||||||||||||||||||||
|
| © Copyright 2024. | Minden jog fenntartva! | by ZSIMI |